Milyen a jó "startupper"?

I.  rész -   A „startupper” gondolkozás

Fejvadászként számos vállalati vezetővel találkoztam, kompetencia-alapú interjúkat készítettem, így relatíve jó rálátásom van arra, hogy egy vállalatnál alkalmazotti viszonyban dolgozó menedzser milyen motivációkkal, képességekkel,  viselkedési jellemzőkkel kell, hogy rendelkezzen. Ezt a kérdést számos cég vizsgálja, sok a publikáció, tanulmány a témában.

Node mi a helyzet a "startupperekkel"? Azaz, kik a jó vállalkozók? Mitől tud valaki egy sikeres ötletet ügyesen a piacra vinni? Mi szükséges ahhoz, hogy valaki a semmiből egy vállalatbirodalmat építsen?

Saját tapasztalatokkal is rendelkezem e témában: vizsgáltam egyrészről  a start-up versenyeken indulók közös jellemzőit, másrészről  önvizsgálatot tartottam- ezek után sikerült összegyűjtenem a talán legfontosabb  gondolkodási, motivációs és viselkedési sajátosságait  egy sikeres startupper-nek.

Először is, a sikeres vállalkozó céltudatos, eredmény,-  és teljesítmény-orinetált, szereti a kihívásokat. Egy belső tűz hajtja, hogy valamit alkosson, elérjen, véghezvigyen. Ez a belső drive teszi képessé, hogy a szigorú keretek közé szorított alkalmazotti létből kitörjön és belekezdjen valami egyedi, valami új, valami más felépítésébe. Számára nem kihívás a nagyvállalatok leszabályozott folyamataiban való „jól” működés. Számára az a kihívás, ha önmagát megvalósíthatja. Felelősséget vállal a tetteiért. 

Individualista. A szó nemesebbik értelmében. Ugyanis az individualista mer másképp gondolkozni. Mer „meglátni” dolgokat és szembemenni az elfogadottal, a normákkal, a társadalmi elvárásokkal. Mer önmaga lenni. És nem azzal foglalkozik, hogy mások mit szólnak ehhez, hanem az érzéseire és belső sugallataira hallgat. Az individualizmus nem azt jelenti, hogy képtelen beilleszkedni a társadalomba, vagy vállalati szervezetekbe, hanem csupán túllép azok keretein.  Nehezen marad meg szigorúan leszabályozott folyamatokkal felépített cégeknél.  Az individulista elfogadja, ha valaki nem ért egyet a véleményével, hiszen ő is gyakran nem ért egyet mások véleményével. Meghallgat, információt gyűjt, figyel- majd valami újat épít a hallottakból, hiszen van elég bátorsága, önbizalma másképp csinálni. Ez a gondolkozásmód tetten érhető azáltal, ha valamely ismerősünknek, munkatársunknak folyamatosan új és új kezdeményezései vannak a cégen belül – szóljon az a folyamatok hatékonyabbá tételéről, újfajta disztribúciós csatornákról vagy termékbevezetésről. 

Optimista. S ez az egészséges optimizmus nem hitre épül! Sokszor tévesztik össze az optimizmust a felelőtlenséggel. Számos olyan vállalkozást láttam, ahol semmilyen előtanulmány, kutatás, piaci ismeret nem előzte meg a koncepció piacra dobását! Csupán a hit! Pedig az optimizmus csupán a magas kockázatvállaló hajlandóságot jelenti, egy reális gondolkozást, nem pedig a vak hitet. Az optimista objektív módon információt gyűjt, beszél emberekkel, barátokkal és szaktekintélyekkel,  elemzi az erősségeket és gyengeségeket, ezáltal tisztában van a veszélyekkel, s ezeket képes is reálisan felmérni. Ugyanakkor, minden kockázat felmérése után dönt, majd  képes elindulni.

Képes fókuszálni. Nem esik szét. Elkötelezett egy termék, vállalkozás, cél irányában.  Sok olyan vállalkozót láttam, aki azt gondolta, hogyha egyszerre több üzletbe lép bele, bebiztosítja magát- hiszen a fennmaradás kulcsa a több lábon állás. Én ebben nem hiszek. Azt gondolom ugyanis, hogyha van egy jó ötletünk, egy életképes koncepciónk,s ahhoz megvannak az erőforrások – akkor csupán az a dolgunk, hogy feltegyük a szemellenzőt és éjt nappallá téve azon dolgozzunk, hogy megvalósítsuk. Nincs idő mellette másik termék vagy szolgáltatás fejlesztésére, mert elvész a fókusz és kicsúsznak a kezünkből a dolgok. Egy ötlet legyen, amiben hiszünk és amit akarunk, de amellett legyünk 100%-ig elkötelezettek! Ha elértük az első célt, továbbléphetünk, és újabb célokat, termékeket valósíthatunk meg!De haladjunk szépen sorban!