A munkaköri alkalmasságról- másképpen

Ma reggel vérvételre mentem a kórházba. Beültem a székbe, egy szőke, fiatalos kinézetű hölgy elé. Kedvesen rámmosolygott, s megsimogatta a kezemet, hogy ne izguljak. Arcából harmónia és elégedettség sugárzott. Jó volt ránézni. Szépen előszedegette majd felcímkézte a kis tartályokat, minden mozdulatában ott volt a szeretet. Ez a hölgy szereti a munkáját, s jóban van magával, ez teljesen egyértelmű volt másodpercek alatt. Kicsit beszélgettünk még- elmesélte, hogy ő már csak négy órában dolgozik, mert nyugdíjas. Itt töltötte egész életét. Közel negyven éven keresztül vért vett. Ezt még kimondani is nehéz. De őt ez büszkeséggel töltötte el - s látszott, hogy boldog 40 év van mögötte. Persze sok-sok nehézséggel, küzdelemmel, lemondással teli évek voltak ezek, de az alapok, amire építkezett, azok stabil alapok voltak. Hiszen meg tudott békélni a sorsával és képes volt szeretni a munkáját. Szinte nem is kell több ahhoz, hogy valaki jól végezze el a feladatait. S ha valaki szereti a munkáját, úgy képes jól csinálni is azt, s ennek folyományaként a környezetéből is pozitív visszajelzéseket kap. Jó lesz a viszonya a munkatársaival, és elindul egy felfelé vezető spirál. 

Fejvadászként rengeteg embert interjúztattam. Mindig azok fogtak meg  igazán, akik képesek voltak szeretettel beszélni munkájukról. Akikben ott volt a béke.  A sikert és pénzt hajszoló, nagyratörő álmokat kergető fiatalokat sokszor nem a munka, hanem az az által elérhető elismerés hajtja. Gondoljunk csak bele, mekkora csapda ez. Hiszen, az, aki nincs harmóniában önmagával, a munkájával és a környezetével, csak a célért hajt, az soha nem kerülhet az elégedettség állapotába-  aki kint keresi ennek eléréséhez a "kellékeket", annak az útja csupa harc és küzdelem lesz. Pedig tényleg az út a fontos, nem a cél.

A Békés Harcos Útja című könyv és film szemléletesen mutatja be ezt: az aranyért küzdő tornászt mestere elviszi egy kisebb túrára, azt ígérve, hogy mutat neki valamit, ahol még nem járt. Elindulnak hát kora reggel és egész nap caplatnak a hegyen felfele. Majd egyszercsak megállnak egy helyen, ahol nincs pazar kilátás sem fantasztikus növényzet. 

A tornászfiú csalódottan kérdezi: 

- Ez az, amiért egész nap gyalogoltunk? Mi olyan különleges ebben a helyben? Erre kellett úgy felkészülnöm, hogy lássam?

Mestere így válaszol: - Úgy örültél ennek a kirándulásnak, olyan izgatott voltál, mint egy kisgyerek Karácsony előtt.  Meg kellett volna mondanom neked, mielőtt elindultunk.... Én sem voltam biztos benne, hogy mit találunk. Sosem vagyok. Sajnálom, hogy már nem vagy boldog.

S a tornász elgondolkozik, majd ott, a csupasz hegy tetején ráeszmél:
- Az út az. Az út, ami boldoggá tesz. Nem a végcél.

Ha nem vagy képes élvezni a mindennapokat,  ha nem vagy képes a napi feladatokat örömmel, odaadással végezni, keress másik munkát. Hiszem, hogy a sors mindenkinek tartogat egy feladatot, amiben megtalálja a boldogságot. Ha most nem érzed a harmóniát a munkádban, ne légy hát rest, kutass szüntelen. Bizonyára ellenállásokba fogsz ütközni, hiszen a társadalmi elvárások mást diktálnak, az önéletrajzodnak logikusnak és szépen felépítettnek kell lennie. De gondold csak át, mi a jobb, egy önmagával küzdő ember tökéletesen felépített karrierúttal vagy egy harmonikus, boldog ember, ki megtalálta önmagát?

A jobblogról

Vállalati tapasztalattal, fejvadász múlttal  a hátam mögött egyre több gondolat fogalmazódik meg bennem a munka témájával kapcsolatosan. Számos interjút lefolytattam, rengeteg álláskeresővel találkoztam, vezetői kiválasztással és kompetenciaméréssel is foglalkoztam. Ennek a blognak az a célja, csak hogy megossza ezeket a tapasztalásokat, ismereteket,  gondolatokat a kedves olvasóval- lesz szó munkaköri alkalmasságról, interjúkról, vezetői kvalitásról, karriertervezésről és a hazai munkaerőpiacról. Bármiről, ami a témában eszembe jut, amiről inspirációt kapok, s ami segítséget nyújthat Neked, hogy megtaláld Önmagadat s a megfelelő munkahelyet Önmagad számára.