Mit árul el munkádról az, ahogy eszel? A 7 fő típus

A múltkori bejegyzésem a futás és a személyiség kapcsolatáról új gondolatokat inspirált. Ha lehet kapcsolat a futás mikéntje és a személyiség között, akkor az evés mikéntje talán még jobban rávilágít egy ember karakterére. Hiszen az étel maga az élet. Ahogy az ételhez viszonyulsz, úgy viszonyulsz élethez is.

Nyilván az is lényeges, hogy mit eszünk, mennyire tudatosan eszünk, mennyire egészségesen étkezünk, de talán a legjobb személyiségrajzot az étel elfogyasztásának mikéntje mutatja meg. Megfigyeléseim során az alábbi karaktereket gyűjtöttem össze (a karakterek jellemzően keverednek, sokszor jelenik meg több is egy emberben)

1.  A lassú evő, azaz a Gourmand

Van az a típus, aki az ételt lassan megrágva fogyasztja el. Minden falatot élvez. Szeret enni. Nem fogyaszt el nagy mennyiségeket, inkább a minőségre hajt. Az ilyen típusú emberek nem habzsolják az életet, viszont értékelnek minden apró örömet. Munkájuk során is szeretnek átgondoltak lenni, élvezettel dolgozni. Lehet rájuk számítani, kitartóak. Nem dolgoznak sokat, de nem is csinálnak semmit se feleslegesen, se rosszul. Sokszor önzőek. Jó stratégák.

2.  A gyors evő, azaz a Habzsoló

Gyorsan, szinte rágás nélkül tünteti el az ételt. Inkább férfiakra jellemző szokás. Többnyire a mennyiség hajtja, válogatás nélkül kapkodja be a falatokat. Nehezükre esik az önkontroll. Munkájukban is a gyorsaság jellemző, képtelenek átgondoltan dolgozni, és nem tudnak prioritásokat állítani.  Hektikusan végzik a munkájukat. Energiájuk miatt viszont igazi húzóemberek lehetnek a cégnél. Impulzívak.

3. Aki mindig turkálja az ételt, azaz a Finnyás

Egyeseknek szinte semmi étel sem jó. Piszkálják, turkálják az ételt, kiválogatják egyes alkotóelemeit, mert pl. nem szeretik a gombát, a borsót stb. Egyszer túl híg a leves, máskor túl sűrű. A hús vagy túl zsíros, vagy túl száraz. Mindig van valami bajuk. Képtelenek élvezni az életet. Az ilyen ember a munkájában is nehézkes, körülményes, aggodalmaskodó. Legyünk vele óvatosak!

4. Aki órákig rendel, azaz a Döntésképtelen

Van, aki kétszer annyi ideig nézegeti az étlapot, mint mások. Dönt, majd újra kinyitja a menüt, és változtat. A pincért ezerszer megfuttatja, mert soha nem tudja, hogy mit is kíván, mi is esne jól neki. Az ilyen ember döntésképtelen. Nemcsak az étteremben, a munkában is agyára megy mindenkinek.

5. Aki elméleti síkon hoz döntést, azaz a Tudományos

Az ilyen típusú ember nem aszerint dönt, hogy mit kíván, hanem végigfuttatja agyában az elmúlt pár napban elfogyasztott ételeket, és eldönti, hogy most inkább fehérjére van- e szüksége a szervezetének vagy rostra. Tudományos alapokon hozza meg a döntését. Nélkülözi az érzelmeket. Munkájában rideg, hideg, tárgyilagos ember, aki képtelen az empátiára. Viszont nem labilis, ezért bizonyos helyzetekben kitűnő vezető lehet. A diétázók nem ebbe a kategóriába sorolandóak!

Van még ötlet???

Arról, hogy mi is az élet célja 

Fiatalkoromban céltudatos voltam. Sorra kitűztem magam elé célokat, amiket rendre el is értem: megvolt az áhított munka, az anyagi javak, az éves rendes nyaralás. Gyűjtöttem a kellékeket. Szép budai lakás, új autó, trendi pasi. De valami hiányzott. Azt hittem, ha halmozom az örömöket, fenntarthatom az elégedettséget, (amit én akkor boldogságnak hittem), így évről évre egyre egzotikusabb nyaralások kellettek és egyre extrább ruhák. Össze voltam zavarodva: hogy lehet, hogy megvan minden, sőt még annál is több,s én továbbra is  boldogtalan vagyok?

Ez volt az a pillanat, amikor gyökeresen más irányba kezdtem indulni. Változtattam. Nem tudtam merre, hogyan, de azt tudtam, hogy muszáj. Keresnem kell. Ha itt nincs, máshol meglesz. Munkát cseréltem, szakmát változtattam, új párkapcsolatba kezdtem. Nem segített.

A pénz, a siker, a hatalom nem tesz boldoggá. Ezt már biztosan tudtam. De akkor mi? Az akinek a felszínes örömök nem elegendőek, miben tud kiteljesedni? Miben tudja megtalálni az értelmet?

Életem legnagyobb feladata volt önmagamra találni. A boldogságot célként kitűzni ugyanis lehetetlen, hiszen nem egy feladat végrehajtásáról szól, egy sokkal összetettebb, bonyolultabb út vezet ide. Nem lehet to do listeket gyártani majd sorra kipipálni őket, azzal, hogy a ház megvan, az autó megvan, a gyerek megvan- akkor mostantól boldog leszek. 

Gyakran találkoztam vezetőkkel, jelöltekkel, kik így élik le egész életüket. Az elégedettséget összetévesztik a boldogsággal.  S amikor az élet döntéshelyzet elé állítja őket, többnyire kapaszkodnak a nagy autójukba, a puccos állásukba és inkább feláldozzák magánéletüket, kapcsolatukat, házasságukat. Mert ez a kor, a társadalom elvárása. Fura világ ez.

Az élet célja nem lehet más, csak a boldogság. S a boldogsághoz vezető út egyedi, mindenki másképp éri el. Nincsenek sablonok, szabályok, bejáratott utak. Nincs tuti módszer. Mindenkinek magának kell rátalálnia. Kezdd azzal, hogy szeretsz. Első lépésként önmagadat. Nem is olyan egyszerű az.

Teljesítmény-predikció másképpen

Sokan járnak futni, különösen népszerű Budapesten a Sziget. A futás mikéntjét elméleti oldalról vizsgálva azt láttam, hogy közel hasonló fizikai állóképességgel is eltérő módon futják le az emberek ugyanazt a távot. Kiválasztási szakemberként pedig az foglalkoztat, hogy ezt lehet-e személyiségvonás meghatározásra, vagy akár teljesítmény-előrejelzésre használni, de mindenképpen érdekes kérdést vet fel, hogy ki milyen ütemben, tempóban, taktikával jut el a táv végéig.

 

Van az a típus, aki a  futás elején óriási lendülettel indul neki a távnak, szinte minden erejét mozgósítva. Nyilván ez az ütem aztán alábbhagy, elfogy az erő, elfogy a kitartás.  A végére belassul, szinte lépésben, kifulladva ér a végére.

Egy másik futó lassú tempóval, magát és erejét próbálgatva ismerkedik a futással kezdetben, próbálgatja magát, majd szépen felgyorsul és relatíve állandó tempóval futja le a kör hátralévő részét.

Egyesek a táv elejétől a végéig egyenletes léptekkel haladnak, s egyenletes ritmusban jutnak be a célba is.

Van olyan futó, aki ritmusát folyamatosan váltogatva, hol gyorsan, hol lassan halad, újra és újra erőt gyűjt az előtte álló szakaszra. Előfordul, hogy meg-megáll és újult erővel folytatja ismét.

Megannyi variáció lehetséges.

A kérdés csupán az, hogy a nagy lendülettel induló vajon az életben, a munkában is nagy hévvel kezd neki új dolgoknak, majd lelkesedése később alább hagy? Akár meglehet, hogy többet érez magában, mint amire képes?

Az egyenletes tempójú futó folyamatosan kiszámítható teljesítmény nyújt? Nincsenek kilengései, jobb és rosszabb napjai, egyenletesen csinálja a munkáját?

A lassan induló pedig először ismerkedik a feladattal, majd miután komfortosan érzi benne magát, beáll egy tempóra, teljesítményre és azt képes a végéig fenntartani?

A tempót váltogató, meg-megállónak pedig a munkában is szüksége van arra, hogy leálljon, inspirációt szerezzen ahhoz, hogy képes legyen tovább dolgozni?

Emellett érdekes az is, hogy ki fut csapatban és ki az, aki leszakad a többiektől, ki az, aki előre fut, azaz inkább egyedül, saját tempójában szereti teljesíteni a távot. Ki az, aki bevárja a többieket? Ki az, aki nem meri a saját tempóját használni, inkább a többiekéhez igazítja azt?

A vizsgált személyek személyiségét és futását ismerve azt gondolom, hogy szoros az összefüggés a személyiség és a futástáv teljesítésének mikéntje között.

Bár nyilván ez csupán elméleti megközelítés, és kiválasztási eszköznek teljesen alkalmatlan, de azt gondolom, hogy érdemes akár saját magunkat ez alapján vizsgálni és jobban megismerni.

Milyen a jó startupper? II.rész

A startupper motivációja és a jellemző buktatók

Az egyik legfontosabb motiváció a hatékonyság, teljesítmény. Ez akár lehetne viselkedési jellemző is, de azért a motivációk közé sorolom, mert egy vállalkozás elindításához egy adott feladathoz kapcsolódó hatékonyság és teljesítmény a legfontosabb. Lehet valaki hatékony a munkahelyén bizonyos feladatok elvégzése során, mégsem lesz egy feladathoz kapcsolódóan kiemelten hatékony. A hatékonyság feladatfüggő. Ezt összekapcsolnám azzal a ténnyel, hogyha egy adott egyén szeret egy adott feladatot csinálni, akkor azt jellemzően jól is csinálja, következésképpen hatékony lesz a munkavégzése. Viszont egyes feladatokban lehetséges, hogy nem találja meg a flow élményét, így unottan, kelletlenül végzi, így az eredménye is ennek megfelelő lesz.

A másik fontos motivációs faktor a kognitív motiváció. A gondolkodó, agyaló, tanulni vágyó egyéneknek több ötletük, meglátásuk lehet, és jellemzőan a meglátásaikat, agyalásuk eredményét szeretnék is megvalósítani. Az ilyen ember örökösen kutat, gondolkodik, információt gyűjt, emberekkel beszél, gondolatokat cserél, szeret minél több dolgot ismerni, látni, megtapasztalni. Ők az igazi újítók. A korszakalkotó felfedezések nagy része ilyen motivációk táptalaján született.
 
 
Nem elhanyagolható kérdés a bizonytalanság tűrése. A sikeres startupperek motiváltak abban, hogy ismeretlen ösvényekre tévedjenek- tudják, hogy az úttaposás sok kétséggel jár , mert soha nem lehet tudni, hogy mi vár az út végén: siker vagy kudarc. Az igazi startupper azonban nem rémül meg a kétes kimenetelű utakon való járástól, számára ez egy várt, izgalmas és vágyott dolog, mintsem ijesztő. Mielőtt belevágnál egy cég építésébe, kérdezd meg magadtól: komfortosan mozgok az ismeretlenben? Ki merek lépni az ismert-ből és képes vagyok nyugodtan dolgozni egy állandóan változó környezetben? A magasabb bizonytalanságtűrő faktorral rendelkező emberek sokkal nagyobb arányban érnek el sikert.

S mik a buktatók?

S pár szót írnék az olyan buktatókról, melyek a nem megfelelő "startupper" gondolkodásból fakadnak.

Az egyik leggyakoribb probléma a túlzott magabiztosság. Nagyon vékony a határ a magabiztosság és az elbizakodottság között. Az elbizakodott ember ugyanis hajlamos arra, hogy saját képességeit, készségeit, tudását és tapasztalatát túlértékelje, míg a magabiztos reálisan értékeli azokat. Az elbizakodott túl nagy kockázatokat vállal be- nem járja eléggé körbe a kérdéses részeket, nem gyűjt kellő mennyiségű információt, nem validálja az ötletét, nem kér tanácsokat, mert "hisz" saját magában s ezáltal szükségtelen rizikókba hajtja magát. Így a bukás esélye is megnő. Az effajta "rakéta" típusú vállalkozó azonban azért értékes, mert energiát visz egy vállalkozásba. Mindenesetre az a legszerencsésebb, ha társként egy óvatos, körültekintő és kevésbé "lendületes" embert választ.

Többször láttam, hogy egyesek hajlamosak az általánosításra. Ez szintén komoly buktató lehet. Ebben az esetben a startupper kisebb mintákon végzett megfigyeléseit vetítheti ki az egész lakosságra. Például a háromgyermekes kismama -akinek élete a 3 gyermeke-, olyan vállalkozást indít, amely speciális igényeket elégít ki pl.a gyermek 8-10 hónapos, járni tanuló korában (pl a járás megtanulásához szükséges eszköz piacra dobásában látja a jövőt). Neki a mindennapjai forognak gyermekei körül, s mivel környezében is jellemzően kismamák vannak, akiknek szintén sokat segítene egy ilyen ötlet- így a szűk mintán vett információk gyűjtésével hajlamos azt érzékelni, hogy egy komoly horderejű problémára talált megoldást, s megvan a tuti ötlet. Amennyiben széles körű piackutatást végezne, láthatná, hogy idehaza csökken a születések száma, így csökken a piac. Ha nagyobb mintán végezne tanulmányokat, lehet, hogy csak minden 20. kismama találná érdekesnek a találmányát. A valóság pontatlan érzékelése során levont következtetésekre épülő vállalkozások komoly eséllyel buknak el.

Az alternatívákban való gondolkozás, azaz a megbánás is gyakori. Ez komolyan visszahúzhatja a vállalkozás előremenetelét és egy helyben való toporgást eredményez. A mi lett volna ha? típusú kérdésekkel csak a múltban vájkálunk, s magunkat bizonytalanítjuk el. Az erre hajlamos egyének ugyanis folyamatosan a másik, a meg nem lépett alternatívát tartják a helyesnek- általában utólag. Viszont ez a gondolkodás súlyosan kihat a jelenre, jövőre is, hiszen már előre rettegnek, hogy a nem a megfelelő döntést hozzák majd meg. Az effajta bizonytalanság csírájában öli meg a legjobb ötletet is: "lehet, hogy mégiscsak a másik ötletet kellene piacra vinnem?" kérdés első feltevésekor.

Vizsgáltam, hogy egyes sikeres vállalkozóknál hogyan lehetséges, hogy ezen tényezők jelentős hányadának hiánya esetén is fennmaradtak, naggyá nőttek.Ebben az esetben azt láttam, hogy a kitartáshoz mindig erős személyes motiváció és flow élmény szükséges. 
Egyes esetekben úgy lesz valaki sikeres vállalkozó, hogy egyszerűen imád valamit csinálni és folyamatosan azzal foglalatoskodik szabadidejében, pl imád hímezni- melyet eleinte csupán csak saját örömére tesz (jelen van a flow, így a hatékonyság is), majd új és új mintákat, formákat talál ki (kognitív motiváció). 

A csodás, hímzett ruhákat egyre több ismerős veszi, mígnem rájön, hogy ő egyedül képtelen ellátni a keresletet. Ekkor felvesz még egy hímzőt. Lépésről lépésre, tapasztalati úton szerzi meg a piaci információkat és nem előzetes felmérések során. Számára ugyanis ez nem vállalkozás, hanem örömforrás, mely szinte észrevétlenül dagadhat egy akár 10 főt foglalkoztató vállalkozássá.

Ha valakit csupán a siker motivációja hajt, és nem a feladat öröme, biztosan elbukik. Fordítva viszont- azaz ha egy feladat végzése igazi boldogságforrás egy adott egyénnek, azaz ez az alap motiváció - akár "akaratlanul" is egy komoly vállalkozást építhet. Ha valakit csak a pénz mozgat, nagy valószínűséggel rövid életű vállalkozás gazdája lesz csupán.

Munkaerőközvetítők tevékenysége számokban 2012
A külföldre közvetítésben van a növekedés kulcsa?

Hazánkban rendelet (118/2001. (VI. 30.) Korm.) szabályozza a munkaerőközvetítők működését, működésükhöz nyilvántartásba vétel szükséges, s a rendelet évenkénti adatszolgáltatási kötelezettséget is előír elő a magán-munkaközvetítőknek éves tevékenységükre vonatkozóan, amely kötelezettséget a tárgyévet követő január 31-éig kell teljesíteni. A begyűjtött adatokból évente statisztika készül, melynek eredményét röviden közzé teszem.

Magyarországon 697 db adatszolgáltató magán-munkaközvetítő működik, ebből  391 db végzett ténylegesen közvetítői tevékenységet a 2012-ben, 2011-ben pedig 398 db volt a számuk.

A 2012. évben a magán munkaerő-közvetítők összesen 118,0 ezer közvetítést (sikeres és sikertelen együtt) végeztek, ebből a sikeres közvetítések száma 33,3 ezer volt. Az előző év adatával összehasonlítva megállapítható, hogy 2012-ben 13,4 ezer fővel (28,7%-os csökkenés) kevesebb munkát keresőt sikerült elhelyezni.

Sikeres elhelyezések számának alakulása Magyarországon db
(kék-fizikai, piros- szellemi)

A sikeresen munkához juttatott munkát keresők között a tárgyévben a fizikai foglalkozásúak voltak többségben, közöttük is a szakmunkások, illetve a betanított munkások. A szellemiek között az ügyintézők, ügyviteli alkalmazottak voltak a meghatározóak.

 

A magán-munkaközvetítőknek a legtöbb munkavállalót a korábbi évekhez hasonlóan feldolgozóiparba sikerült kiközvetíteni, a tárgyévben a munkavállalók 33,7%-a volt ide sorolható (11,2 ezer fő).

A tárgyévben az összes sikeres közvetítés 80,5%-a belföldre (26,8 ezer fő), 19,5%-a (6,5 ezer fő) pedig külföldre történt.

Összesen 28,7%-kal csökkent a sikeres közvetítések száma 2012-ben. Ez a csökkenés kizárólag a belföldre történő sikeres közvetítéseknek a mérséklődéséből fakad, hiszen a külföldre történt sikeres közvetítések száma nőtt, 10,4%-kal. Ezzel párhuzamosan a munkavállalók belföldre irányuló sikeres munkához juttatásának száma 44,4%-kal csökkent.

Külföldi "kivándorlás"

2012-ben 14,8%-kal emelkedett az előző évhez képest az Európai Unió valamely tagállamába sikeresen kiközvetített magyar munkavállalók száma.

A táblázati adatok is mutatják, hogy 2011-hez képest a közvetítések legfontosabb célországai nem változtak, azonban egymáshoz viszonyított helyzetükre érdemes röviden kitérni. Ausztriába például 2011-ben 0,6 ezer főt sikerült kiközvetíteni, 2012-ben viszont már 1,1 ezer főt, tehát közel kétszer annyit. E növekedésnek eredményeképpen átvette az Amerikai Egyesült Államok 2011-ben még elfoglalt első helyét.
Hollandia 2011-ben is a második helyet foglalta el a sikeresen kiközvetítettek célországainak listáján, amelyen Németország a harmadik helyet foglalta el.
Megvizsgáltam, hogy a kivándorlók aránya milyen megoszlást mutat a szellemi és fizikai foglalkoztatottak között. A táblázat jól szemlélteti, hogy míg Ausztriába, az USA-ba, Hollandiába a nagy számok mögött elsősorban fizikai dolgozók állnak, a Egyesült Királyságot, Svájcot és Görögországot viszont többnyire szellemi dolgozók választották 2012-ben.

Fizikai és szellemi elvándorlók aránya a munkaerő-közvetítők által elhelyezettek állományában (2012)

A közvetítők mutatói

2012-ben összesen 595 ezer munkát kereső kereste fel a tárgyévben tevékenységet végző 391 magán-munkaközvetítőt.

Egy-egy közvetítő átlagosan 85,1 sikeres közvetítést végzett. Egy közvetítőre a legtöbb sikeres közvetítés Békés megyében jutott (177,5 fő/ közvetítő), emellett magas volt még ez a mutató a Fővárosban (120,9 fő/közvetítő), Nógrád (94,3 fő/közvetítő) és Somogy megyében (86,3 fő/közvetítő).

Az adatszolgáltató magán-munkaközvetítők 2012-ben összesen 11,2 milliárd Ft-nak megfelelő összeget realizáltak, ez a szám a 2011-es évben 27,8 mrd Ft volt.