Erőss Zsoltról, szenvedélyről és sikerről

Avagy mit szerettem volna ellesni Erőss Zsolttól?

A média szinte minden csatornájából Erőss Zsolt halála kapcsán felkavart hírek folynak. Hol támadják, hol  felelősségre vonják,  hol sajnálják vagy csupán elemzik a történteket. Nem célom, hogy halálának körülményeit firtassam, bár belemerültem a részletekbe és alaposan utánaolvastam, hogy megértsem a hegymászást, a körülményeket és persze Erőss Zsolt működését. Ahogy a visszajelzéseket olvastam, szépen körvonalazódott, hogy tettei, cselekedetei megítélése jellemzően azon múlik, hogy az "ítélő" milyen "szemüveget" visel. Ha valaki a sikeres, csúcsokra törő individumot látja benne- akkor számára nyilván fontos a siker. Ha valaki a felelőtlen családapát látja benne- ő talán egy felelős szülő. Érdekes önismereti kérdés ez, érdemes tehát ezt nemcsak Erőss Zsolt személyének, hanem saját személyiségünk, értékrendünk, fontossági sorrendjeink vizsgálatára is használni.

Én az emberi nagyságot látom benne. S nem azért, amit elért, hanem ahogyan elérte. Pontosabban, ahogy az életet megélte. Nagy bátorság, ugyanakkor veszélyes dolog a saját határaink feszegetése. Ha nem elég óvatos az ember, talán túlfeszítheti a húrt- amely jellemzően bukáshoz vezet. A bukás a karrier elvesztését vagy netán egy élet végét jelentheti- ezért lassan, óvatos lépésekkel érdemes próbálkozni, hogy ráérezzünk, mi az ami még belefér. Zsolt talán túlfeszítette a húrt- de volt benne elég bátorság, hogy egyáltalán próbálkozzon. Minden nagy lépés, minden nagy emberi tett a határok feszegetéséből születik. A biztonsági zóna játékosai jellemzően nem visznek véghez nagy tetteket, csak azok, akik ki mernek lépni komfortzónájukból. S minden egyes határátlépés önismereti szempontból is nagy előrelépést jelent: mivel a komfortzónán belül maradva nem lendülünk ki megszokott kereteink közül, így a fejlődés lehetősége is korlátozottabb. Ha merjük másképp, máshogyan, vagy csak számunkra nem ismert módon megközelíteni ugyanazt a hegyet, új ösvényekre lelhetünk és új felfedezéseket tehetünk. Ugyanez igaz a problémák, helyzetek megközelítésére is: akkor ismerhetjük meg saját magunk új oldalait, ha merünk másképp gondolkodni, másképp cselekedni.

Erőss Zsolt szerencsés volt, mert már fiatalon rátalált arra a feladatra, mely folyamatosan flow élményt nyújtott számára. S aki flow-ban él, boldog. Amikor a hegyek között volt, igazán élt. Elég volt csak a hegyekről beszélnie, máris máshogy csillogott a szeme, máris elragadta a lelkesedés és órákig tudott beszélni, a megélt pillanatokat plasztikusan adva át. Erőss Zsolt képes volt átadni magát a hegymászásnak. Érződik egy emberen, ha megtartja a tisztes távolságot egy feladattal, ugyanakkor érződik az is, ha közel engedi magához, sőt, eggyé válik vele.

Erőss Zsolt a hegymászás köré építette egész életét: ez adta a sikert, a megbecsültséget és a megélhetést is. Minden ebből táplálkozott. S az élet fura fintora, hogy az a dolog, ami táplálta, éltette, az is ragadta el.

Amikor Zsoltot beszélni hallottam, elbűvölt, magával ragadott. Ittam szavait. S nem az elért eredményei miatt, hanem a belőle áradó szenvedély miatt. Öröm volt hallgatni, ahogy áradt belőle a hegymászás szeretete. S a feladat szeretete valami egészen harmonikus egésszé formálta a lelkét is: egy egyensúlyban lévő férfivá alakította, aki nyugalomban, békében él önmagával és környezetével.

 Egészen egyértelmű, hogy a tartós, fenntartható siker csakis a flow élmény táptalaján születhet. Csakis akkor, ha a feladatát végző személy  eggyé válik a feladattal, képes belefeledkezni a pillanatba, ezáltal a munka tölti, s nem leszívja őt. Így a mások által nem ismert erőforrásokat is képes mozgósítani és képes a kivételes, tartós sikerre. Mert az ilyen ember számára az út a fontos, nem a siker. Az utat élvezi, s nem az eredményét. Számára a siker egy mellékterméke csupán egy boldog életnek.

Többek között ezt szerettem volna ellesni, eltanulni Erőss Zsolttól.   

Nyugodj Békében, Hópárduc!