Milyen a jó startupper? II.rész

A startupper motivációja és a jellemző buktatók

Az egyik legfontosabb motiváció a hatékonyság, teljesítmény. Ez akár lehetne viselkedési jellemző is, de azért a motivációk közé sorolom, mert egy vállalkozás elindításához egy adott feladathoz kapcsolódó hatékonyság és teljesítmény a legfontosabb. Lehet valaki hatékony a munkahelyén bizonyos feladatok elvégzése során, mégsem lesz egy feladathoz kapcsolódóan kiemelten hatékony. A hatékonyság feladatfüggő. Ezt összekapcsolnám azzal a ténnyel, hogyha egy adott egyén szeret egy adott feladatot csinálni, akkor azt jellemzően jól is csinálja, következésképpen hatékony lesz a munkavégzése. Viszont egyes feladatokban lehetséges, hogy nem találja meg a flow élményét, így unottan, kelletlenül végzi, így az eredménye is ennek megfelelő lesz.

A másik fontos motivációs faktor a kognitív motiváció. A gondolkodó, agyaló, tanulni vágyó egyéneknek több ötletük, meglátásuk lehet, és jellemzőan a meglátásaikat, agyalásuk eredményét szeretnék is megvalósítani. Az ilyen ember örökösen kutat, gondolkodik, információt gyűjt, emberekkel beszél, gondolatokat cserél, szeret minél több dolgot ismerni, látni, megtapasztalni. Ők az igazi újítók. A korszakalkotó felfedezések nagy része ilyen motivációk táptalaján született.
 
 
Nem elhanyagolható kérdés a bizonytalanság tűrése. A sikeres startupperek motiváltak abban, hogy ismeretlen ösvényekre tévedjenek- tudják, hogy az úttaposás sok kétséggel jár , mert soha nem lehet tudni, hogy mi vár az út végén: siker vagy kudarc. Az igazi startupper azonban nem rémül meg a kétes kimenetelű utakon való járástól, számára ez egy várt, izgalmas és vágyott dolog, mintsem ijesztő. Mielőtt belevágnál egy cég építésébe, kérdezd meg magadtól: komfortosan mozgok az ismeretlenben? Ki merek lépni az ismert-ből és képes vagyok nyugodtan dolgozni egy állandóan változó környezetben? A magasabb bizonytalanságtűrő faktorral rendelkező emberek sokkal nagyobb arányban érnek el sikert.

S mik a buktatók?

S pár szót írnék az olyan buktatókról, melyek a nem megfelelő "startupper" gondolkodásból fakadnak.

Az egyik leggyakoribb probléma a túlzott magabiztosság. Nagyon vékony a határ a magabiztosság és az elbizakodottság között. Az elbizakodott ember ugyanis hajlamos arra, hogy saját képességeit, készségeit, tudását és tapasztalatát túlértékelje, míg a magabiztos reálisan értékeli azokat. Az elbizakodott túl nagy kockázatokat vállal be- nem járja eléggé körbe a kérdéses részeket, nem gyűjt kellő mennyiségű információt, nem validálja az ötletét, nem kér tanácsokat, mert "hisz" saját magában s ezáltal szükségtelen rizikókba hajtja magát. Így a bukás esélye is megnő. Az effajta "rakéta" típusú vállalkozó azonban azért értékes, mert energiát visz egy vállalkozásba. Mindenesetre az a legszerencsésebb, ha társként egy óvatos, körültekintő és kevésbé "lendületes" embert választ.

Többször láttam, hogy egyesek hajlamosak az általánosításra. Ez szintén komoly buktató lehet. Ebben az esetben a startupper kisebb mintákon végzett megfigyeléseit vetítheti ki az egész lakosságra. Például a háromgyermekes kismama -akinek élete a 3 gyermeke-, olyan vállalkozást indít, amely speciális igényeket elégít ki pl.a gyermek 8-10 hónapos, járni tanuló korában (pl a járás megtanulásához szükséges eszköz piacra dobásában látja a jövőt). Neki a mindennapjai forognak gyermekei körül, s mivel környezében is jellemzően kismamák vannak, akiknek szintén sokat segítene egy ilyen ötlet- így a szűk mintán vett információk gyűjtésével hajlamos azt érzékelni, hogy egy komoly horderejű problémára talált megoldást, s megvan a tuti ötlet. Amennyiben széles körű piackutatást végezne, láthatná, hogy idehaza csökken a születések száma, így csökken a piac. Ha nagyobb mintán végezne tanulmányokat, lehet, hogy csak minden 20. kismama találná érdekesnek a találmányát. A valóság pontatlan érzékelése során levont következtetésekre épülő vállalkozások komoly eséllyel buknak el.

Az alternatívákban való gondolkozás, azaz a megbánás is gyakori. Ez komolyan visszahúzhatja a vállalkozás előremenetelét és egy helyben való toporgást eredményez. A mi lett volna ha? típusú kérdésekkel csak a múltban vájkálunk, s magunkat bizonytalanítjuk el. Az erre hajlamos egyének ugyanis folyamatosan a másik, a meg nem lépett alternatívát tartják a helyesnek- általában utólag. Viszont ez a gondolkodás súlyosan kihat a jelenre, jövőre is, hiszen már előre rettegnek, hogy a nem a megfelelő döntést hozzák majd meg. Az effajta bizonytalanság csírájában öli meg a legjobb ötletet is: "lehet, hogy mégiscsak a másik ötletet kellene piacra vinnem?" kérdés első feltevésekor.

Vizsgáltam, hogy egyes sikeres vállalkozóknál hogyan lehetséges, hogy ezen tényezők jelentős hányadának hiánya esetén is fennmaradtak, naggyá nőttek.Ebben az esetben azt láttam, hogy a kitartáshoz mindig erős személyes motiváció és flow élmény szükséges. 
Egyes esetekben úgy lesz valaki sikeres vállalkozó, hogy egyszerűen imád valamit csinálni és folyamatosan azzal foglalatoskodik szabadidejében, pl imád hímezni- melyet eleinte csupán csak saját örömére tesz (jelen van a flow, így a hatékonyság is), majd új és új mintákat, formákat talál ki (kognitív motiváció). 

A csodás, hímzett ruhákat egyre több ismerős veszi, mígnem rájön, hogy ő egyedül képtelen ellátni a keresletet. Ekkor felvesz még egy hímzőt. Lépésről lépésre, tapasztalati úton szerzi meg a piaci információkat és nem előzetes felmérések során. Számára ugyanis ez nem vállalkozás, hanem örömforrás, mely szinte észrevétlenül dagadhat egy akár 10 főt foglalkoztató vállalkozássá.

Ha valakit csupán a siker motivációja hajt, és nem a feladat öröme, biztosan elbukik. Fordítva viszont- azaz ha egy feladat végzése igazi boldogságforrás egy adott egyénnek, azaz ez az alap motiváció - akár "akaratlanul" is egy komoly vállalkozást építhet. Ha valakit csak a pénz mozgat, nagy valószínűséggel rövid életű vállalkozás gazdája lesz csupán.