Arról, hogy mi is az élet célja 

Fiatalkoromban céltudatos voltam. Sorra kitűztem magam elé célokat, amiket rendre el is értem: megvolt az áhított munka, az anyagi javak, az éves rendes nyaralás. Gyűjtöttem a kellékeket. Szép budai lakás, új autó, trendi pasi. De valami hiányzott. Azt hittem, ha halmozom az örömöket, fenntarthatom az elégedettséget, (amit én akkor boldogságnak hittem), így évről évre egyre egzotikusabb nyaralások kellettek és egyre extrább ruhák. Össze voltam zavarodva: hogy lehet, hogy megvan minden, sőt még annál is több,s én továbbra is  boldogtalan vagyok?

Ez volt az a pillanat, amikor gyökeresen más irányba kezdtem indulni. Változtattam. Nem tudtam merre, hogyan, de azt tudtam, hogy muszáj. Keresnem kell. Ha itt nincs, máshol meglesz. Munkát cseréltem, szakmát változtattam, új párkapcsolatba kezdtem. Nem segített.

A pénz, a siker, a hatalom nem tesz boldoggá. Ezt már biztosan tudtam. De akkor mi? Az akinek a felszínes örömök nem elegendőek, miben tud kiteljesedni? Miben tudja megtalálni az értelmet?

Életem legnagyobb feladata volt önmagamra találni. A boldogságot célként kitűzni ugyanis lehetetlen, hiszen nem egy feladat végrehajtásáról szól, egy sokkal összetettebb, bonyolultabb út vezet ide. Nem lehet to do listeket gyártani majd sorra kipipálni őket, azzal, hogy a ház megvan, az autó megvan, a gyerek megvan- akkor mostantól boldog leszek. 

Gyakran találkoztam vezetőkkel, jelöltekkel, kik így élik le egész életüket. Az elégedettséget összetévesztik a boldogsággal.  S amikor az élet döntéshelyzet elé állítja őket, többnyire kapaszkodnak a nagy autójukba, a puccos állásukba és inkább feláldozzák magánéletüket, kapcsolatukat, házasságukat. Mert ez a kor, a társadalom elvárása. Fura világ ez.

Az élet célja nem lehet más, csak a boldogság. S a boldogsághoz vezető út egyedi, mindenki másképp éri el. Nincsenek sablonok, szabályok, bejáratott utak. Nincs tuti módszer. Mindenkinek magának kell rátalálnia. Kezdd azzal, hogy szeretsz. Első lépésként önmagadat. Nem is olyan egyszerű az.