Néha elég egy tekintet, egy pár pillanatig tartó szemkontaktus és feltárul a másik ember lelke, jelleme, érzés és gondolatvilága. Nem is szükséges a külső jegyeket, a ruházatot, a kellékeket figyelni, kár időt fecsérelni a szavak összekuszáló erejére: ott a szem, mely minden belső világ tükre. A tekintet mindent elárul.
A napokban csodálatos élményben volt részem. Egy fél óra erejéig olyan emberrel beszélgethettem, akiből áradt a béke. S ez nem az a béke volt, amit magára erőltet az ember, mert a világgal vagy akár önmagával is szeretné elhitetni, hogy a helyén van és boldog. Ez a béke szilárd talajon állt, megingathatatlanul és ragyogó fénnyel sugárzott a hétköznapi emberek között egy hétköznapi pillanatban. Mindenféle erőltetetés nélkül. Nem tudom, hogy ezt a ragyogást más is észrevette-e, mindenesetre nekem sorsfordító jelentőséggel bírt az életemben.
Ahogy ott ültünk egymással szemben, az az érzésem támadt, hogyha egy szót sem váltanánk, csak hosszasan néznénk egymás szemébe, akkor is mindent tudnék róla. Mert ez az a pont, amikor nincs kérdés. Amikor az ember látja és tudja. És nem kellenek a szavak.
Azt mondják, hogy a mai gazdasági körülmények között nehéz kiegyensúlyozottnak és boldognak lenni. És akkor egyszerűen, lazán besétál valaki, aki megmutatja, hogy lehet. Olyan életkörülmények között, amelyben mások tönkremennek, kikészülnek és felőrlődnek - van valaki, aki képes felülkerekedni a külső körülményeken és békében él. Alátámasztva ezzel azt, hogy a lelki egyensúly nem a materiális világ stabilitásától függ-azaz az anyagi világtól nem függ a boldogság.
Nagy hatással volt rám ez a fél óra, azóta is többször eszembe jut naponta. Feszegetnek a kérdések: honnan ez a mély belenyugvás, elfogadás? Honnan ez az erő? Hogy csinálja, hogy képes életére külső szemlélőként nézni és egyszerűen elfogadni az itt és most-ot? Míg mások erőfeszítéseket tesznek, hogy elérjék az áhított boldogságot, meditálnak, pszichológushoz járnak, házasodnak majd elválnak, vallásba menekülnek, megtérnek és még sorolhatnám- addig itt volt ez a Valaki, akinek a boldogság magától értetődően, erőfeszítések nélkül ment. Egyszerűen csak megélte. Ott volt a jelenben, mindenféle aggodalom nélkül, s csak úgy, mindenféle elvárás nélkül élt.
Nem ismerem az előzményeket, a miérteket és a hogyanokat. Mindenestre az élet megcsillantotta előttem, hogy bizony, van lehetőség a boldogságra még a legnehezebb körülmények között is.
Köszönöm ezt a pillanatot. Csodaszép volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése